- A fokföldi az a növény, amit megkapsz névnapodra, hazaviszed, szép, de aztán soha többet nem virágzik, végül meghal - mondja a barátnőm. Nincs igaza.

Boltban vásárolt ibolya. Feleslegesen sok sarj van egy feleslegesen nagy cserépben.

A fokföldi ideális szobanövény, cuki, szépen virágzik, ráadásul kutya, macska és bébi mellett is ideális növény, hiszen nem mérgező. Azonban, mint minden növénynek, amit otthonunkba viszünk, a fokföldinek is szüksége van néhány alapvető feltételre ahhoz, hogy sokáig szép, és vissza-visszatérőn virágzó legyen. 

A legtöbb szobanövényekkel foglalkozó portálon az alábbiakat olvashatjuk:

1. - sok fényre van szüksége, de a direkt napfényt nem szereti - pipa
2. - csak alulról locsoljuk egyszer egy héten - és ha nálam 0 a páratartalom? és mindegy, hogy mekkora cserép? és ha a radiátor fölött van?
3. - a levelét ne érje víz - a természetes élőhelyén alulról esik az eső?
4. - évente ültessük át nagyobb cserépbe - és néhány év múlva méteres cserepekben lesz a fokföldim?
5. - kéthetente/havonta tápoldatozzuk - ez nem a tápoldat fajtájától függ?

Sokan követik ezeket a tanácsokat, és - a barátnőmhöz hasonlóan - nem érnek el sikereket. Ennek számtalan oka lehet, és néhány tanács nem is feltétlenül állja meg a helyét.
Én így tartom a fokföldiket, mindig sikerül őket ismét virágzásra bírni, és sok-sok éves növényeim vannak:

Fényigény

A fokföldi szereti a sok fényt, de a direkt napfényt tényleg nem kedveli. Keleti, nyugati ablakban tökéletes helye van, nyári hónapokban még itt is lehet sok a napfény neki. Persze lehet déli fekvésű szobában is ideális körülményeket teremteni az ibolyáknak, de ne tegyük közvetlenül az ablakba, kicsit távolabb, ahol nem éri annyira a nap, már megfelelő számukra.

Talaj

Tapasztalataim szerint a rossz, vagy nem megfelelő talaj a legfőbb oka annak, hogy kudarcos a fokföldik tartása. Amikor a kereskedelemből hazavisszük új, csodásan virágzó ibolyánkat, akkor teljesen más körülmények közé helyezzük, mint ami számára megszokott.
A legjobb, ha az ibolya laza, perlitet tartalmazó földkeverékben van (perlit kb 400 forintos/5l áron beszerezhető a legtöbb kertészeti áruházban, normál háztartásban ez egy életre elég). Én keverek az általános virágföldhöz kb 15 százaléknyi perlitet és kb ugyanennyi kókuszrostot. Az így nyert földkeverék már elég laza lesz ahhoz, hogy a gyökérképződés megfelelő legyen, és be se fülledjenek. Persze nincs szükség ekkora faxnira, néhány cserép fokföldit simán tarthatunk általános virágföldben.
A legtöbbször, amikor otthon kiszedem a cserépből a bolti ibit, azt tapasztalom, hogy  vagy tocsog a víztől, vagy betonkemény tőzegcsomóban van. Csak egészen közel a tőhöz van normális földkeverék, a cserép többi részén tőzeg található. Ez azért van, mert a sarjakat a jobb gyökereztetés érdekében perlites keverékbe teszik, és amikor már a végső cserepekbe ültetik, akkor az üvegházi körülmények között jól használható keveréket használnak.

Tipp: ha szeretnénk megőrizni a fokföldinket, akkor a vásárolt, kapott egyedeket ültessük át laza földkeverékbe. Várhatunk a virágzás elmúltáig, de a fokföldi nem érzékeny arra, ha virágzás közben babrálunk vele. A kereskedelemben sokszor lehet 12 centis cserepekben kapni az ibolyákat. Szerintem - néhány large fajtától eltekintve - nincs szükség ekkora cserepekre. Sőt! Sokszor, ha túl nagy a cserép, a növényünk gyökérre fog dolgozni. Tapasztalataim szerint 5-7-8-9 centis cserepe megfelelőek.  Nyugodtan szedjük le az ibolya alsó leveleiből egy sort, ui. a az alsó levélsorokon úgyse fog már nekünk virágozni, ezekből a levelekből akár új növényeket is előállíthatunk. Az új földkeverékben aztán szépen fejlődésnek indul majd a növénykénk. Évente legalább egyszer ültessük át a növényt (cseréljük a földjét), akár ugyanabba a cserépbe is visszaültethetjük. Még jobb, ha évente kétszer - tavasszal és ősszel - bevállaljuk ezt a macerát.

Öntözés

A fokföldi szereti a vizet, de nem szeret benne állni. A pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet, amit lekonyuló levelekkel hálál meg. Ekkor a tapasztalatlan ablakpárkány-kertész még több vizet ad neki, és a növény végül barnán kocsonyásodva elpusztul.
Tehát a fokföldi szereti a vizet. Legegyszerűbb alulról locsolni egy tálkában, majd a felesleget leönteni róla negyedóra múlva. (Ha 10 másodperc alatt felszívta a vizet, akkor adjunk még neki...) Ha valakinek ez az öntözési mód idegen, nyugodtan locsolhatja felülről is (elvégre Afrika keleti részén az őserdőben sem alulról kapja a vizet), de akkor se álljon vízben a növény.
Mivel minden lakásban más a páratartalom, más a hőmérséklet, ezért azokat az állításokat, hogy egy héten egyszer kell locsolni a fokföldit, ne vegyük szentírásnak. Akkor locsoljunk, amikor kell. Ha túlzásba esünk, ki fog rohadni a növény, ha pedig úgy kezeljük őket, mint a kaktuszokat, akkor leáll a növekedésük, a virágkezdemények leszáradnak, stb.

Tipp: akkor sikeres a locsolás, ha nem csak a cserép aljában lévő föld nedves. A tálkából könnyebben felszívja a növény a vizet, ha egy madzagot vezetünk át a cserép aljától egészen a legfelső földrétegig. Alul lógjon ki nyugodtan a kanóc 5-10 centit is. Használjunk valamilyen műanyagtartalmú madzagot/fonalat (pl. acrylt), mert a természetes alapanyagúak hamar elrothadnak. (Én egy sima kötőfonalat használok, amiben 1 százaléknyi természetes alapanyag sincs.). Két locsolás között dugjuk az ujjunkat a földbe, ha nem érzünk nedvességet, locsolni kell.

Tápoldat

Ne hagyjuk ki, hiszen a legjobb földkeverékek (amik 4-5 ezer forintba kerülnek egy zsákkal) is csak néhány hétre elegendő tápanyagot tartalmaznak. A kereskedelmi forgalomban kapható virágzó szobanövényeknek, muskátliknak való tápok tökéletesen megfelelnek a fokföldiknek is, amennyiben betartjuk a flakonon található utasításokat. Télen kevesebbet tápozzunk. Persze nálunk boldogabb fokföldis helyeken kaphatók kereskedelmi forgalomban kifejezetten ezeknek a növényeknek összeállított tápkeverékek. Sebaj, majd ha abból a közel húszezer (igen, 20 000) fajtából, ami létezik a világban, nálunk is elérhető lesz jó sok, meg ha majd nálunk is, mint pl. Amerikában, Kanadában, Japánban egyre több ember hobbija lesz a fokföldik gyűjtése, akkor itthon is biztosan lehet majd jó tápokat kapni. Meg normális cserepeket. Meg földkeveréket. Meg... áh, mindegy.

Keleti ablakban jól érzik magukat.

Néhány egyéb tipp tapasztalatból:

- átlag két-három havonta le szoktam mosni a növények leveleit a csap alatt, így eltávolíthatom a port. Tudom, van az a városi legenda, hogy nem érheti víz az ibolya levelét, no de milyen őserdei növény fölé tartanak esernyőt? Azért utána érdemes konyhai papírtörlővel leitatni a felesleget. Soha ne használjunk túl hideg, túl meleg vizet. A szobahőmérséklet pont jó.

- az elnyílt, száradó virágokat le szoktam vágni, egyrészt csúnya, másrészt ne a magéréssel bíbelődjön a növény. Ha egy virágszáron az összes virág elnyílt, akkor kitöröm a virágszárat.

- évente kétszer átültetem a növényeket, sokszor az alsó (esetleg alsó két) levélkört letöröm. Persze ez nem feltétlenül fontos, de nincs sok helyem és 200+ cserepem van.

- a csapvizet mindig hagyom állni néhány órát, mielőtt öntöznék (így kimegy belőle a klór, és szobahőmérsékletű lesz a víz. Esővíz a legjobb, de ugye ki győzi azt gyűjtögetni?

- soha nem hagyom ki a tápoldatozást, bár télen, nyugalmi időszakban felére hígítom. Igyekszem minőségi tápokat beszerezni.

- mivel sok növényem van, egyedi alátétek helyett öntözőtálcákat használok, így rövidebb idő a locsolás. A tálcákba mindig egyforma méretű cserepeket teszek.

- ha beindul a fűtési szezon, akkor a radiátor fölött,  az ablakpárkányom elhelyezett növényeknek kicsit több párát kell biztosítani. A fűtőtesten mindig van párologtatóm.

- mivel nagyon sok növényem van, és az ablakpárkányaim száma véges, ezért vannak növényeim, amiket polcokon tartok. 8-10 óra neonvilágítás tökéletesen megfelelő számukra.

- nem vagyok egy növénykiller, de azért a kedvenc fajtáimból (jelenleg kb 150 féle ibolyám van) teszek le levelet sarjadzani, biztos, ami biztos. A felesleget elajándékozom a családban, barátoknak, munkahelyen. Van olyan növényem, amiből három cseréppel is van.

- nem minden leírt tanács, szabály alkalmazható egyforma sikerrel minden lakásban. Ki kell tapasztalni, hogy nekünk, illetve a fokföldinknek mi a jó.

Jó fokföldizést mindenkinek!

Közel húszezer fajtája létezik. Itthon csak gyűjtőktől beszerezhetők, kereskedelmi forgalomban nem.